Kis magyar tavasz a Harmonia Caelestis írójával

Egy barát érkezett a tatai könyvtárba 2014. március 5-én, aki - bár most járt itt először -, mégsem volt idegen. Nemcsak a városhoz köthető személyes szálak miatt, hanem megnyerő egyénisége folytán. A személyes kapcsolat közvetett és többszálú: Édesapja itt érettségizett a tatai gimnáziumban; a város valaha az Esterházy uradalomhoz tartozott; nagymamája pedig a közeli Majkon, illetve Csákváron élt. A majki nyarakat idézte is az egyik regényrészlet, melyet hallgathattunk az este során.

 

                

 

Az első megszólalása olyan kapcsolatot teremtett a nézőkkel, hogy eltűnt minden hivatalos színezet az estéből. Esterházy Péter volt ez a vendég, aki kötetlenül beszélt gyermekéveiről, a pesti Piarista Gimnáziumban kapott meghatározó élményeiről, amikor úgy érezte a tudás letéteményesei az oktatók. Az ott eltöltött négy esztendő beavatási szertartásnak tűnt számára, amely az egyetemes tudás világába enged belépni. 

Nem írónak készült, az egyetemen matematikusként végzett. Ott szembesült tudásának végességével, az ”értem, hogy mit nem értek, de mégsem értem” problémakörével. 
Az egyetem befejezése után matematikusként dolgozott néhány évig, ekkor készült el a Termelési-regény (kisssregény) című műve. Majd hirtelen ráirányult a figyelem és már csak az írás töltötte ki napjait. Beszélt a stílusok változásáról, melyet más szemmel néz, mint szokás: a társadalmi változások (ezen belül az irodalmi stílusok változásai) és a matematikai felfedezések között szoros kapcsolatot lát, vagyis a tudomány fejlődése magával hozza az irodalom változását is. Az írónak nem elég csupán ábrázolni a körülötte zajló eseményeket, meg kell fogalmaznia (teremtenie) egy új dimenziót belőlük. Ha ezt nem teszi, akkor csupán a szakmáját jól művelő írástudó. A művész ennél többet tesz: új értéket, új dimenziót teremt, s a nem létező dolgok sajátosságait kell megértetnie, leírnia. 
Sokszor utalt vissza futballista múltjára, a sportban alkalmazott taktika és az írás hasonlatosságára. A fordítások mindig hozzátesznek valamit az eredeti alkotáshoz. természetesen az anyanyelvi forma az elsődleges, ám minden más nyelv – a más logikából adódóan – hozzátesz, s egy árnyalatnyit eltérő megvilágításba helyezi ugyanazt a művet, még inkább kiemelve ezzel annak egyediségét. Írásaiban elsősorban a nyelv, a magyar nyelv lehetőségeit igyekszik legteljesebben kiaknázni és nem a cselekmény felől közelít.
 
                 
                Esterházy Péter tatai előadásán
 

Egyik legismertebb művében, a Harmonia Caelestisben erőteljesen jelenik meg a magyar történelem, s ez egyfajta cinkosságot eredményez az olvasó és a szerző között, mert mindannyiunk számára megélt, génjeinkben élő dolgokról beszél.

 

                   

Esterházy Péter a Könyves Szerda vendége volt

 

Nem csak az előadásában bujkált irónia és finom humor, hanem a műveiből felolvasott részletek is inkább a szellemes oldalát mutatták ennek a nagyformátumú szerzőnek. A Szépírók Társasága támogatásával megrendezett esemény sokáig fénypontja marad a Könyves Szerda rendezvénysorozatának. Egyik távozó néző megjegyezte: „De jó, hogy van egy Esterházy Péterünk!”

 

Kemlib lapszám: 
Megjelenési év: 
Település: